kultúrmosoly

jó lenne most elmenekülni. valahogy kimenekülni az életemből, abból, ami most körülvesz, azokból a gondokból, amik most foglalkoztatnak, azokból a konfliktusokból, amiket valószínűleg most is, mint mindig, inkább elkerülök, minthogy szembenézzek velük és valami jót hozzak ki belőlük. elmenekülnék most egy olyan helyr, ahol leülök a fűbe, körülöttem sok-sok ember, ki-ki a saját életéből szabadságot kivéve. az ég kék, néhol egy-két bárányfelhő, de ma már nem fog esni. az idő olyan, mint amilyen a tökéletes nyári késő délutánokon.  egy zenekar mondjuk invertitat játszik, vagy valami populárisabbat népzenei hangszerelésben, esetleg fordítva. kezemben bodzaszörp szívószállal, lehet, a következő inkább málna lesz. meleg szél fújogat, árnyékban ülök, mellettem néhány fiatalka akikkel jó idegenként szóba elegyedni. megbeszéljük, ezután sétálunk egyet a folyó partján. nem tudom, mi a neve. széles vízű, fövenyes partú, néhány vastagabb faág itt-ott, kavicsok a láb alatt. holnap délelőtt fürödhetnénk benne. kirázott a hideg, begyorsult az invertita. járnak a talpacskák, hümmögnek a szájacskák, billegnek a fejecskék. nem érdekel, mi van itthon, mi van mással. csak én vagyok, meg a hely, ahol minden napnyugtakor, éjszaka, és hajnalban megáll egy pillanatra az idő. néha talán kettőre.