HTML

kultúrmosoly

már minden valamirevaló feltörekvő polihisztor-önjelölt is blogol, hát akkor hogyafrancbamáne blogolnék én is. rendszeresen úgyse fogok írni, mert jóformán bioritmusom sincs, nemhogy rendszeresen folytatott tevékenységem, de ha valami olyan inger ér igen színes és színvonalas környezetem felől, ami szóra bír és késztet, hát nem fogom elhallgatni, ne aggódjon a világ.

Friss topikok

Linkblog

quimby terápia

2008.03.09. 00:49 muzsikk

majdnem kizökkentett ihletemből a tomboló öklök 4 című filmeposz trailere, de nem hagytam magam.

valami kultúrforradalom történhetett tatán, ugyanis épp egy quimby koncertről tértem haza kedves kis városom művelődési központjából. asszem' kiszállt belőlem a lelkem és valahol a művház nézőtere felett repked, hogy valaki engedje már ki onnan. de lehet, hogy már talált egy kulcslyukat vagy egy repedést a plafonon, és rég galaxis-közi pályára tért. eufórikus-katarktikus-eszetvesztős hangulat. bár teátrum előadás volt, ami a nézőtér soraihoz és a jászai színháztól örökölt nagyszerű székekhez köt (ha nincs lábad, egész kényelmesek az ülések), de azért ficeregtek a fenekek, topogtak a lábak, bólogattak a fejek, ahogy illik. kis csilingelős sötétbeburkolózós kezdés, aztán durr bele. az ötödik percnél már teljesen biztos voltam benne, hogy legalább kétszer olyan szerelmes vagyok a Kisstibibe, mint eddig voltam, a tizedik percnél pedig újabb szerelem született: a basszgitáros. egyszerűen IMÁDNIVALÓ. egyedülálló mozgáskultúrájával és azzal az arccal, istenem, hát haláli volt. a legélőbb leglelkesebb legleg volt a színpadon, imádtam. Szilárd piros nadrágját sem tudom szó nélkül hagyni a szintihad mögül, asszem nincs még egy pasi a földön, aki így tudná hordani azt a gatyát, riszpekt. a koncert igen jól szerkesztett volt, néhány régi szám, jópár mostani, egymásba csúsztatva-úsztatva, egy-egy sztorival megszakítva. a koncert csúcspontja Lívius kábé 10 perces mini stand-up comedyje volt, amikor minden egyes tagot eljátszott ( ha már egyszer teátrum-koncert), így megkaptuk a zenekari képet: hűdejócsajok billentyűs, bazz megint nem számoltam trombitás, cécécé basszeres, baszokrátok mindent átlátó dobos, a fő hogy hitelesek legyünk énekesgitáros, a mindegy úgyse veszik észre ütős. önirónia az van, Lívius belépett a kedvenc kultikus mindenhezértek embereim közé. Kisebb irritáló tényező volt az első sorban ülő igen hosszú hajkoronával rendelkező fiatalember, aki olyan hevesen rázta fejét, hogy a hátsóbb sorokból is tisztán kivehető volt. no meg az ittas pajtatáncról beeső, feltűnési viszketekségben szenvedő egyének, akik úgy gondolták, anyira marha jófejek, hogy nyugodt szívvel beordíbálhatnak a koncertbe frappánsabbnál frappánsabb megjegyzéseket. köszönjük. számomra a másik csúcspont az autó egy szerpentinen volt, szana-szét futkosott rajtam a hideg, rengeteg élmény köt ehhez a dalocskához és talán ez a quimby legjobban hangszerelt koncertszáma, tele van élettel meg lendülettel meg hasonló közhelyek. a magam adomnál lívius engem is megadott, no meg megadta magát, minden érzésemet beleénekelte/ordította a világba. mintha feloldozott volna a sok korcs és kósza gondolattól és érzelemtől, amik a hétköznapokban költöznek belém akaratom ellenére. talán akkor volt a katarzis. mindent összeadva-kivonva ez az este helyrerúgta a lelkivilágom és visszatért belém a mostanság oly ritkán érzett őszinte életkedv, no meg a remény, hogy nem kell beszürkülni az undorítóan együgyű és ostoba környezetünkbe. ilyenkor újra saját értékrendem szerint tudom látni és kezelni a világot. köszi, fiúk!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://muzsik.blog.hu/api/trackback/id/tr60372043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása