kultúrmosoly

jó lenne most elmenekülni. valahogy kimenekülni az életemből, abból, ami most körülvesz, azokból a gondokból, amik most foglalkoztatnak, azokból a konfliktusokból, amiket valószínűleg most is, mint mindig, inkább elkerülök, minthogy szembenézzek velük és valami jót hozzak ki belőlük. elmenekülnék most egy olyan helyr, ahol leülök a fűbe, körülöttem sok-sok ember, ki-ki a saját életéből szabadságot kivéve. az ég kék, néhol egy-két bárányfelhő, de ma már nem fog esni. az idő olyan, mint amilyen a tökéletes nyári késő délutánokon.  egy zenekar mondjuk invertitat játszik, vagy valami populárisabbat népzenei hangszerelésben, esetleg fordítva. kezemben bodzaszörp szívószállal, lehet, a következő inkább málna lesz. meleg szél fújogat, árnyékban ülök, mellettem néhány fiatalka akikkel jó idegenként szóba elegyedni. megbeszéljük, ezután sétálunk egyet a folyó partján. nem tudom, mi a neve. széles vízű, fövenyes partú, néhány vastagabb faág itt-ott, kavicsok a láb alatt. holnap délelőtt fürödhetnénk benne. kirázott a hideg, begyorsult az invertita. járnak a talpacskák, hümmögnek a szájacskák, billegnek a fejecskék. nem érdekel, mi van itthon, mi van mással. csak én vagyok, meg a hely, ahol minden napnyugtakor, éjszaka, és hajnalban megáll egy pillanatra az idő. néha talán kettőre.

Elmarad idén a Művészetek Völgye
.
http://kapolcs.szinhaz.hu/
.
Közlemény a jubileumi Völgyfesztivállal kapcsolatban

Kedves Völgybarátaink!

A VTI közleménye
.

A főszervező a fórumon a következőket tette hozzá:

Kedves Völgybarátaink ! Hallgatásomnak oka van. Kérem szíves türelmeteket. Csütörtökre tervezünk egy rendkívüli sajtótájékoztatót, ahol beszámolunk az elmúlt időszak - a Völgyet érintő - eseményeiről. Tényleg baj van, a csiga egyenlőre a házában. Itt már rég nem csak a financiális problémákról van szó. Egy biztos : a "tilitoli"-ból tényleg elegünk van. Bűvészet lesz ebből valahogy kikeverednünk. . . Üdv. : mártaistván

.
amit én fűznék hozzá: nekem ez a szürke hétköznapjaim reménysugara évről évre. hogy léteznek még normális értékrenddel rendelkező emberek a földön, akik ott vannak és élnek és mozognak, együtt, egy helyen, a Művészetek Völgyében. a tavalyi völgy utolsó napja óta várom az ideit. aki rendszeres völgylátogató, az úgyis tudja, miről beszélek. az nem lehet, hogy nem lesz völgy. nem lehet. haldoklik a kultúra, és mi csak asszisztálunk hozzá, pedig lenne itt összefogás, és lenne ki kiálljon érte, de jelenleg túl kicsik vagyunk mi ehhez, akik nagyok, azok meg túl ostobák, hogy felméréjék, mit jelent a kultúra. amíg a kereskedelmi adók meg az összesmindegyik médium ontja magából az undorítóbbnál undorítóbb termékeit, addig ez így is marad. valami nagyon radikális változás segíthetne itt. emberek, ébresztő!

 

majdnem kizökkentett ihletemből a tomboló öklök 4 című filmeposz trailere, de nem hagytam magam.

valami kultúrforradalom történhetett tatán, ugyanis épp egy quimby koncertről tértem haza kedves kis városom művelődési központjából. asszem' kiszállt belőlem a lelkem és valahol a művház nézőtere felett repked, hogy valaki engedje már ki onnan. de lehet, hogy már talált egy kulcslyukat vagy egy repedést a plafonon, és rég galaxis-közi pályára tért. eufórikus-katarktikus-eszetvesztős hangulat. bár teátrum előadás volt, ami a nézőtér soraihoz és a jászai színháztól örökölt nagyszerű székekhez köt (ha nincs lábad, egész kényelmesek az ülések), de azért ficeregtek a fenekek, topogtak a lábak, bólogattak a fejek, ahogy illik. kis csilingelős sötétbeburkolózós kezdés, aztán durr bele. az ötödik percnél már teljesen biztos voltam benne, hogy legalább kétszer olyan szerelmes vagyok a Kisstibibe, mint eddig voltam, a tizedik percnél pedig újabb szerelem született: a basszgitáros. egyszerűen IMÁDNIVALÓ. egyedülálló mozgáskultúrájával és azzal az arccal, istenem, hát haláli volt. a legélőbb leglelkesebb legleg volt a színpadon, imádtam. Szilárd piros nadrágját sem tudom szó nélkül hagyni a szintihad mögül, asszem nincs még egy pasi a földön, aki így tudná hordani azt a gatyát, riszpekt. a koncert igen jól szerkesztett volt, néhány régi szám, jópár mostani, egymásba csúsztatva-úsztatva, egy-egy sztorival megszakítva. a koncert csúcspontja Lívius kábé 10 perces mini stand-up comedyje volt, amikor minden egyes tagot eljátszott ( ha már egyszer teátrum-koncert), így megkaptuk a zenekari képet: hűdejócsajok billentyűs, bazz megint nem számoltam trombitás, cécécé basszeres, baszokrátok mindent átlátó dobos, a fő hogy hitelesek legyünk énekesgitáros, a mindegy úgyse veszik észre ütős. önirónia az van, Lívius belépett a kedvenc kultikus mindenhezértek embereim közé. Kisebb irritáló tényező volt az első sorban ülő igen hosszú hajkoronával rendelkező fiatalember, aki olyan hevesen rázta fejét, hogy a hátsóbb sorokból is tisztán kivehető volt. no meg az ittas pajtatáncról beeső, feltűnési viszketekségben szenvedő egyének, akik úgy gondolták, anyira marha jófejek, hogy nyugodt szívvel beordíbálhatnak a koncertbe frappánsabbnál frappánsabb megjegyzéseket. köszönjük. számomra a másik csúcspont az autó egy szerpentinen volt, szana-szét futkosott rajtam a hideg, rengeteg élmény köt ehhez a dalocskához és talán ez a quimby legjobban hangszerelt koncertszáma, tele van élettel meg lendülettel meg hasonló közhelyek. a magam adomnál lívius engem is megadott, no meg megadta magát, minden érzésemet beleénekelte/ordította a világba. mintha feloldozott volna a sok korcs és kósza gondolattól és érzelemtől, amik a hétköznapokban költöznek belém akaratom ellenére. talán akkor volt a katarzis. mindent összeadva-kivonva ez az este helyrerúgta a lelkivilágom és visszatért belém a mostanság oly ritkán érzett őszinte életkedv, no meg a remény, hogy nem kell beszürkülni az undorítóan együgyű és ostoba környezetünkbe. ilyenkor újra saját értékrendem szerint tudom látni és kezelni a világot. köszi, fiúk!